2011. április 19., kedd

32-33. busy days

A szerda, csütörtök annyira sűrű volt, hogy jóformán csak aludni jártam haza.

Szerdán korai kelés után Dean-nél gyűltünk össze páran. Aznap elkezdték Dean egyik kiadandó házának felújítását. Mielőtt kiértünk volna megismertem Randalp-ot. Ő egy érdekes figura, akit a Britisherben "szedett össze" Dean. Kicsit szalajszt, hiper udvarias, mindent 100x megköszön, de amúgy zseni a fazon. Kívülről fújja a legtöbb ország történelmét, és földrajzát. Bemagolta az összes légitársaság útvonalát, és perfektül beszél franciául, és asszem németül is. Egyedül a szociális beilleszkedés nem megy neki - a feltehetően - betegség miatt. Nice guy: ahogy itt mondanák. Pont ezért Dean elhatározta, hogy segít neki. Első lépésként elhívta melózni.

A felújítandó háznál aztán találkoztunk Mike-kal, velünk együtt jött Dean 2 alkalmazottja, akik a ház hűtését, fűtését tették helyre. Mike afféle mindenesként glettelt, villanyt szerelt, és mindig ott volt, ha valamit meg kellett oldani. Randalp a padlószőnyegeket szedte fel, és megtisztította az aljzatot. Volt még egy nagy rakás takarítási munka. Én mindig ott voltam, ahol szükség volt rám. Randalp szuperérdeklődő volt Magyarország iránt, úgyhogy  a szerda nagyjából megfelelt egy töri, földrajz, és magyar érettséginek.

Egy olasz étteremben ebédeltünk, a Gino's Restaurant-ban. Minden étteremben kínálnak lunch special-t, ami a magyar menünek felel meg. Jellemzően mindenki valami féle tésztát, és valami féle steak szendvicset rendelt, amit együtt tálaltak. Én bolognai penne-t rendeltem steak szendviccsel. Az egyes fogások egyenként sem voltak kis adagok, de együtt... Amerikai gyomorra méretezve. Itt az ebéd mindig közösségi program. Most is 8-9en voltunk. Többnyire a Britisherből ismert társaság.

Ebéd után visszatértünk a házhoz befejezni, amit elkezdtünk. Itt a falon láttam életem első fekete özvegyét. Szerencsére egy hím egyed volt. Annak a mérge nem olyan veszélyes. Azért egy kicsit megfagyott bennem a vér.


Este egy mexikói étteremben vacsoráztunk San Francisco-i barátokkal. Dean a lövész klubból ismeri őket. Főleg idősebb arcok. Közülük az egyik hölgy, Lynn fog segíteni a San Francisco-i utamon. Úgy néz ki szállást is tud adni. A mexikói kaja itt olyan, mint nálunk a görög, vagy török. Mexikói szakácsok, mexikói pincérek szolgálnak fel teljesen original mexikói kaját. Újabb érdekes ízvilág, totál más gasztronómia, mint a megszokott.

Vacsi után Lynn-el a Britisherben folytattuk a társalgást. Nagyon szimpatikus volt. Tipikus amerikai idős lady, aki tele van poénnal, jókedvű, és fiatalos.

Csütörtökön szinte ugyan az volt a menetrend, mint szerdán, azzal a különbséggel, hogy aznap egy japán étterembe mentünk Dean-nel, és José-val (Dean jobbkeze). A hely neve: Tokyo Steak. Itt az orrunk előtt készítette el a szakács a lunch special-t. Képek, videó.






Ismét a felújítandó ház következett a kaja után.

 
 

Este Warren házában volt születésnapozás. Warren lányának a velem egyidős gyerekei ünnepeltek. Nagyon jó hangulatban telt az este. Jó kaja, fiatal társaság, érdekes történetek, Bud Light :) Dean megtanított egy parafadugós trükkre. Nagyon hatásos, otthon prezentálom.

Sajnos üzemmódot kell váltanom. Egyszerűen nem tudok mindent leírni, mert nem érnék a végére. Egyre sűrűbbek, és sűrűbbek a napok, ez csak "rosszabb" lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése