A vendégeknek szigorú dress code-nak kell megfelelniük, úgyhogy a történet ott kezdődött, hogy a lehető legolcsóbban összevásároljak egy öltönyt, inget, cipőt. Mindezt kevesebb mint 20 dollárból sikerült abszolvalni. Nyakkendőt Deantől kölcsönöztem.
Pénteken a reggeli városban maszkalas, és nemi "hasznos tevékenység" után 3-kor jött értem Dean. Amíg Zena készülődött bevezetésképpen kártyatrükköket mutogattunk egymásnak. Persze Dean csöppet profibban nyomta, mivel régebben ős is fellépőként tevékenykedett a Magic Castle-ben. Fel is talált néhány kártyatrükköt. Megosztott velem egy-kettőt.
Út Los Angeles felé. Fokozódó izgalom.
Amint megálltunk a kastély előtt egy sofőr segített minket ki a kocsiból, és vitte tovább a parkolóba (valet parking). Rossz hírrel kezdődik a story, ugyanis amint belépsz az ajtón el lehet felejteni a fényképezőgépet, és a telefont. A becsekkolás után az előtérből varázsszóval juthattál csak tovább. Egy könyvespolcnak kellett mondanom, hogy "open sesame"
Az épület belseje varázslatos. 60-70 év időutazás. Félelmetesen hangulatos volt minden. (Ha valaki látta a Tökéletes Trükk című filmet, azt a hangulatot kell elképzelni.) Az emberek, a ruhák, a díszek, a pultok, a bútorok, a képek mind segítenek elhinni, hogy tényleg egy csodákkal teli világban vagy. Italrendelés után először a close-up magic szobába mentünk. Elég nehéz bejutni, mivel csak korlátozott számú néző fér be a szobába. Szerencsénk volt, mert 3-unknak sikerült elcsípnünk a sor végét. Zena-t választották ki volunteer-nek (tesztalany, aki a bűvész közvetlen közelében nézheti végig a show-t, és végrehajt néhány utasítást.) Perceken belül megjelent a Németországból ideutazott Dirk Holtkotte. A show eleje az utazásának történetére volt felfűzve. Kedvenc színt, számot, és egy nevet kérdezett 3 embertől. Pár másodperc múlva egy bőrönd fogantyúját húzta elő a papírzacskójából, aminek bilétájára szép sorban az elhangzott szavak voltak felírva tollal. Naezthogy? Egy kártyatrükk következett, tele poénnal, üres kártyalapokkal. Egy néző által megnevezett kártya jelent meg az üresek között. Ezután egy apró darabokra vágott fonalat "olvasztott" újra össze. Mindezt Zena kezéből, aki nem látott, nem érzett semmi. El sem tudom képzelni hogyan. Aztán tea filtereket varázsolt bele lefordított papír pohárba, amit még megoldhatónak tartok, de amikor egy zacskónyi kávébab ömlött ki a pohárból, és ugyan abból közvetlen a kávé után egy ökölnyi tejszínes doboz is előkerült, megint komoly bajban voltam a hogyannal. Engem ez a pali meggyőzött. Profi, szórakoztató előadás tele hihetetlen trükkökkel mindezt 2-4 méteres közelségből.
Ezután összegyűlt a csapat: Dean, Zena, Warren, Warren lánya, James, és barátnője "Rocky", a karaokes nő a Britisherből, és én. Így 8-an jártuk be a Magic Castle-t.
Kártyatrükkről kártyatrükkre, pultról pultra járkáltunk, és csodálkoztunk a mutatványokon. A vacsorához 8-ra volt asztalfoglalásunk. Az aznapi sok-sok "leg" közül a vacsora volt az egyik. Itt ettem életem legjobb vacsiját: Classic Beef Wellington. Maga a hús elég vastag volt, de valamiért olyan laza, omlós, és ízletes volt, hogy minden falat után eszembe jutott, hogy mennyire jó. Nem csak a hús, hanem az egész köret, és mindennek olyan speciális íze volt, hogy még most is emlékszem rá. A társaságból mindenki előszeretettel ajánlotta fel a saját fogását kóstolásra. Ez itt kint jellemző mindenhol. Mindenki megkóstolja a másik kajáját. Emiatt aztán eléggé oldott hangulatban telt el a 1,5 óra vacsora.
3/4-ed 10-re mentünk vissza a kastély egyik legnagyobb terme, a Palace of Mystery elé. Itt sorban állás után elfoglaltuk a helyünket. 3 bűvész lépett fel: Matt Marcy, Devid Kaplan, Danny Cole
Matt Marcy: egy zsákból 100 zokni közül 2 néző kiválasztott egyet-egyet, amiknek a párja pár perc múlva már ott volt Matt lábán a cipő alatt. A nézők közül valaki felajánlott egy dollárt, amit valahogy a már a show elején kiakasztott üveglapok közé szorított másik 1 dollárossal kicserélt, anélkül, hogy megmozdította volna. A mutatványt a bankjegy sorszámával bizonyította. Eközben egy néző születésnapjának dátumát húzta elő egy előttünk félbevágott citromból. okkééé. Volt poénos power point prezentáció, amiben sok-sok grafikont láthattunk a kártyatrükkökről, meg mindenféle bűvészettel kapcsolatos összefüggésekről. Persze ő is előhúzott egy néző által megnevezett kártyát a pakliból.
David Kaplan: Az ő műsora alatt a színpadon mindenféle valószínűtlen dolgok történtek, amiket nem igazán tudtam megmagyarázni. Nem írom le, hogy miket művelt, majdnem pont ugyan azt, mint a következő videóban látható.
Danny Cole: A 3 művész közül az ő műsora tetszett a leginkább. Pillanatok alatt váltott ruhát, tüntetett el, illetve varázsolt elő viszonylag nagy tárgyakat. Leült egy láthatatlan székre, sok-sok olyan jelenetet láthattunk, ahol Danny figyelmen kívül hagyta a fizikát. A videóban szinte 100%-ban az van, amit mi láthattunk élőben.
A Palace után kevés szünettel siettünk tovább a "parlour of prestidigitation" terembe, amit living-room magician teremnek is hívnak. Itt mutatta be előadását az aznapi legnevesebb fellépő: Daryl. Ő aztán kezdésképpen félelmetesen profin, és pontosan mutatott be kártyatrükköket, keveréseket, majd következett a rope of mystery sorozata. Itt mindenkinek leesett az álla. Ennyire még életemben nem voltam meggyőzve egy trükktől (ill. trükkök sorozatától)
Daryl után a legalsó szinten lévő bárt látogattuk meg, ahol a Mike Pisciotta tartott nagyon hatásos előadást kártyákkal. Ezen a szinten volt található a bűvészek könyvtára, ahol a legtöbb trükk megtalálható, és megtanulható. Ha tagja vagy a klubnak, akkor bármikor használhatod a könyvtárat.
Elmúlt éjfél, amikor megindultunk a kijárat felé. Az agyam úgy dolgozott, hogy nem is tudtam másra figyelni. Sikertelenül próbáltam megfejtegetni a látott trükkök legalább valamelyikét. Hihetetlen élmény volt itt lenni, és megélni, saját szememmel látni ezeket a mutatványokat. Jó hír, hogy valószínű ezen a héten csütörtökön is ellátogatunk a Kastélyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése