2011. április 5., kedd

20. Autós túra az USA legmélyebb pontjáig

Reggel megvolt a szokásos korai kempingben ébredés feeling. Az első percekben azt sem tudtam, hol vagyok. Lenéztem az emeletes ágyamról, ott volt alattam Dean, és Zena, mellettük pedig, Bob, és Warren. Mindenki ébredezett.

A nap délelőtti része sütögetéssel, beszélgetéssel, lazulással telt. Mike egy egész utánfutónyi főzéssel-sütéssel kapcsolatos eszközt hozott. Szép sorban az összeset kipakolta, és nekiállt mindenféle jót sütni. Ham & eggs-től elkezdve kenyéren át, a baconig mindenfélét készített, amit mi folyamatosan takarítottunk el, hogy legyen hely a következő adagnak.


Amint mindenki jóllakott felkészültünk az aznapi kirándulásra. Mike, és Larry a táborban maradtak. 5-en szálltunk be Warren kocsijába, és vágtunk neki a sivatagnak. Az első célpont Furnace Creek Ranch látogatóközpontja volt, hogy tájékozódjunk, mi az amit mindenképp érdemes meglátogatni Deat Valley-ben. Már a kempingből kivezető út is rendkívül látványos volt. A tökéletesen sík völgyön vezetett át nyíl egyenesen, majd belegabalyodott a sziklákba. Olyan volt, mint egy híd, épp csak a folyó hiányzott alóla.


Persze később a sokszínű sziklák végig gondoskodtak róla, hogy a nyakunk kellemesen lezsibbadjon. Képek a galériában (jobb oldalt elhelyeztem egy linket, onnan bármikor el lehet érni a videókkal együtt.) Sajnos ezek a fotók csöppet sem adják vissza a látványt, amit a helyszínen átélsz.

Fél 3-kor érkeztünk meg az első állomáshoz, Furnace Creek Ranch-hez. Itt az első utunk a legközelebbi szuvenír bolt volt. Tele volt original indián felszereléssel, Death Valley-es mindenfélévelamiteltudszképzelni, egytől egyig made-in-China. Ennek ellenére nagyon szép volt mindegyik tárgy, nehéz is volt választani, hogy mit emeljek le. Megvettem az első ajándékokat.


 

Dean-nel elzúztunk a visitor centerbe, ahol egy idősebb nő lelkesen végigmagyarázta, hogy merre érdemes mennünk. Adott is hozzá térképet. Death Valley történetéről annyit, hogy 22000 évvel ezelőtt a területet víz borította, ami aztán a klímaváltozás miatt kiszáradt. 1849-ben a kitörő aranyláz vonzotta erre a bányászokat. Ők Death Valley felé akartak levágni egy 800 km-es szakaszt. Ehhez a csapathoz kapcsolható a Death Valley kifejezés. Később vasúthálózatot is kiépítettek a föld gazdag ásvány, és érc készleteinek kitermelésére. Az akkori vasúti kocsikból, és mozdonyokból sok megtekinthető az egyes megállóhelyeken. Az alábbi képen is egy ilyen szerelvény van.



Információval feltöltődve a nő tanácsa alapján indultunk Badwater felé. Elhaladtunk a Furnace Creek Inn mellett. Nem gyenge épület, pálmafákkal övezve a sivatag közepén.


Végigautózva a 26 km-es szakaszon megérkeztünk Badwater-hez.



Badwater a maga -86 méterével az USA legmélyebb pontja. A hőmérséklet itt 45 C fok volt. Egy fa hídon lehett elindulni, hogy besétálj a sós úton a messzeségbe. Nagy fehér pusztaság. Monumentális látvány. Gyönyörű.





Az utolsó előtti képen az éles-szeműek kiszúrhatják a sea level feliratot egy fekete táblán. 10-20 percig gyönyörködtünk a tájban, aztán a nagy hőség elűzött minket. Indultunk vissza a Devils Golf Course-höz. A név nem véletlen. Ember legyen a talpán, aki ezen a vidéken golfozik. A talaj itt nem egyenletesen sima, hanem hatalmas sós, éles rögök szabdalják mindenfelé. Erről nem érdemes mesélni, látni kell.

Képek, videó:






Az úton visszafelé be lehet kanyarodni egy egyirányú szakaszra. A neve Artists Drive. Erről az útról látható az Artists Palette nevű hegy. A szikla ércek, és ásványok által színesre festett vulkanikus hamu. Tényleg úgy néz ki mint egy hatalmas festék paletta. Maga az út nagyon érdekes. Össze vissza kanyarog a sziklatömbök között. A látvány hihetetlen.







Ezzel az utolsó látványossággal nagyjából el is fáradt a csapat, úgyhogy elindultunk visszafelé. A megváltozott fényviszonyok miatt, mintha egy másik tájon utaztunk volna.


A táborba visszaérve csatlakoztunk a motoros társasághoz. Mindenki elmesélte a napját, barátkoztunk, beszélgettünk, és játszottunk. Kipróbáltam egy amerikai játékot. (A nevét sajnos nem tudom, ha valaki igen, világosítson fel.)

 
 
 

Természetesen nyertünk a csapattársammal Steve-vel. Jött a fotózkodás. A szervezők beállították a csapatot a hegyekkel a háttérben, és már kattogtak is a gépek (10-15 fényképező). Készült külön a nőkről is csoportkép.

 

Képek a mi spotunkról.

Besötétedett, és jött a vacsora, megint mindenféle földi jóval. Most sokkal okosabb voltam, és mindenből csak keveset vettem, így ki tudtam próbálni az összes kaját. Sütire már nem maradt hely odabent.

Az este szenzációja Heather volt. Ő egyedül kerékpárral ért el idáig FLORIDÁBÓL!!! Vele aztán nagyon sokat beszélgettünk. 50 napja van úton. Nyomult a kis iPad-jével. Napi 50-60 mérföldet teker, és rettenetesen barna. 24 éves, nagyon kedves arcú csaj. Mike rögtön rá is startolt.

Nem maradtunk sokáig fönt, mert másnap korai indulás volt betervezve. Amennyire tudtuk rendeztük sorainkat, és a kimerítő nap után bevetettük magunkat az ágyba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése