2011. március 31., csütörtök

19. Út Death Valley felé

Végtelen sivatag mindenfelé, hatalmas hegyek, vulkáni kőzetek, hófödte csúcsok. Van itt hely bőven! Nehány képet feltöltök a picasara, lehet csekkolni.

18. Város, szerelés, póker

Rettentő hosszú nap volt a szerda! Azzal kezdődött, hogy Barni otthonról véletlen felhívott fél 8 körül FaceTime-on. Emiatt elég keveset aludtam. Fél 10-kor jött az sms Deantől, hogy 20 perc múlva itt van értem, és megejthetjük a megbeszélt vásárlást. Délelőtt mászkáltunk ügyeket intézni. A nap első attrakciója, amikor elmentünk Dean egyik idős maffiózó ismerőséhez ebédelni. Ehhez át kellett ugranunk Palmdale-be, a Country Club-ba. Az ebéd egy nagyon tiszta, letisztult épületben volt. Itt megismerkedtem ezzel a bizonyos fazonnal, akit Dean teljesen barátságtalannak állított be. Ennek ellenére egy csomót beszélgettünk, és inkább hasonlított egy kedves öregemberre, mint egy maffiózó bűnözőre. Valami steak-es hagymás témát ettem, sült-krumplival. Beszélgettek kicsit az üzletről aztán Dean haverja körbevezetett a Country Club-bon. Az étterem mögött széles golfpálya, és egy tó hátul. Bepattantunk egy kocsiba, és már repesztettünk is a kanyargós utakon.




Az úton összefutottunk az alkalmazottakkal, akiknek sorra be lettem mutatva, és volt egy kis golf demo is. Emberünk elmesélte, hogy a tóban lévő nagy halakat még töpörtyű korukban ő maga telepítette.



Közeledve a fő épülethez hátul volt egy rendezett teniszpálya, és egy medence is. Megkerülve az éttermet hátulról a konyhába is benézhettem. A bemutató után elmentünk az arc házához, ahol megmutatta a garázsban pihenő Corvette-jét.


Visszafelé menet elhaladtunk egy reptér mellett, ami az USA haderőt szolgálta ki. Itt titkos kutatásokat, fejlesztéseket végeznek. Láttunk is két repülőt körözni. A reptérhez kapcsolódik egy kiállítás is régi amerikai vadászgépekkel. Egyszer ide is elnézünk.



Ebéd, és a bemutató után visszamentünk Dean-hez. Itt megismerhettem Dean faterját Larry-t. Épp a lakókocsit (egészen pontosan: Toy hauler) szerelték Bobbal.


Ezzel a karavánnal vágunk neki Death Valley-nek. A toy hauler-be van bezsúfolva 4 quad, amiket kivéve lenyitható ágyak hajthatók le, így válik lakókocsivá az utánfutó. A Dodge-hoz mindenféle biztonsági felszerelésekkel kapcsoltuk hozzá a lakókocsit. Én is sokat segítettem. A teleszkópos rögzítő tengelyhez én fúrtam ki a furatokat, és én állítottam be.


Közben Larryt is sikerült jobban megismerni. Idős, bölcs, józan ember. Sokat politizál. Néhány quadot is kipróbáltunk. (Az ujjammal még nem tudok mit kezdeni fotózás közben. Nehéz átszokni)


A következő karika a felszerelés beszerzése volt. Vettünk Dean-nek bukósisakot, táskát hozzá, pótkereket, szemüvegeket, nekem bakancsot.

Jövő héten Dean meghívott a Magic Castle-be, ahol bűvészkedik. Főleg kártyatrükköket mutat be. Ez egy privát klub, csak tagoknak, vagy maghívókártyával lehet bejutni 21 éven felül. Elég nagy megtiszteltetés, hogy elhívott Dean. Szigorú a dress code is. Ezért aznap öltönyt, és cipőt is kerestünk számomra. Zakót 1 dollárért vettem. Cípőt 4-ért.

A shoppingolást megkoronázva utolsó állomásként beugrottunk egy METRO jellegű áruházba, ahol vettünk egy csomagtartónyi piát az útra.


Nap végén Jerry-nél kötöttünk ki, egy 2-3 órás pókerpartira. Jerry "érdekes" figura a társasában. Először is Csilla hivatalosan Jerry felesége. Jerry mozgáskorlátozott, tolószékben él. Csilla nála tölti a napjait, mint gondviselő ápolónő. Ide érkezett meg a 4:05 társaság érettebb fele (7-en). Hogy a póker zökkenőmentesen mehessen, egy konyhapultnyi KFC kaja, torta, és egy tele-hűtő üdítő, és sör állt rendelkezésre, amire rá-rá járt mindenki. A KFC az jó. Ennyi.

Én aznap még nem játszottam. 6-7 féle pókert játszanak felváltva. A lényegesebbek: texas holdem, omaha, pineapple, Seven Card Stud, és ezek variációi. Fejenként 100-150 dollárért vett mindenki zsetonokat. A játék alatt ez a pénz vándorolt ide-oda. Egyedül James esett volna ki, de a + 50 dolcsiért vásárolt zsetonjaival vissza tudta hozni magát. Nem vagyok nagy pókeres, de nagyon tetszett a hangulat. Legközelebb lehet én is beszállok. Fél 11-kor fejezték be a pókert. Dean, aki végig a zsetonokat, és a pénzt kezelte a végén a zsetonok arányában elosztotta a pénzt.

Eléggé kimerülten értem haza, megint infódömping a nap minden percében.

16-17. sport

Éjfél van. Nem rég értem haza a póker partiról, egy nagyon hosszú nap után. Erről majd később.

Hétfő: Végre szépen kisütött a nap, és ki lehet mozdulni a házból. Délelőtt a szokásos hétfői blogolás. Délután elhatároztam, hogy felszerelem a zárat a Warrentől kapott biciklire. Justin és Alex is a garázsban gang-eltek. Bringa, Ripstik (snakeboard), amerikai foci. Ezeket nyomatták. Én is beszálltam a fociba. Alex megmutatta hogyan kell eldobni a labdát (pigskin, régen disznóbőrből készítettek, ezért a labdára a helyi szleng a pigskin). Játszottunk 20-30 percet, amikor megjelent a helyi fiatal menőcsapat. Velük is játszottunk. Nagy nehezen elmagyarázták a játékszabályokat. Jó volt végre kimozdulni, és sportolni.



A játék után bringára pattantunk, és Justin, Alex megmutatták a "desert"-et. Jobban mondva egyből kettőt is. Ezek a helyek az itteniek által kialakított dirt pályák, a pénz hiány miatt nem megépült lakónegyedek helyén. Jó időben itt gyülekeznek a népek. (Magáról a pályáról még nem lőttem képet, de az image tagging alapján, meg lehet nézni Google maps-ban fölülről)




Jó volt ez a nap.

Kedd: Aznap nem sok érdekes dolog történt. Skype, készülődés a Death Valley trip-re, iPhone-ozás, este pedig végre megnéztem a Social Network-ot. Tetszett a film, nem is tudtam utána aludni, járt az agyam jó sokáig.

Most pedig fekvés, mert holnap 7-kor kelek, és várhatóan hosszú, és élménydús 4 napom lesz. Death Valley-ben nincs nagyon térerő, sem internet. Nem fogok tudni írni.


2011. március 29., kedd

15. NASCAR, tailgate party

Szerencsére a hétvégéből nem maradt ki a NASCAR sem. Vasárnap volt rá lehetőségünk, hogy ellátogassunk Fontanaba.

Reggel Dean jött értem, de még a Britisher előtt elugrottunk Zena-ért. Amíg Zena sminkelt, Dean mutatott egy videót egy 4:05 utazásról. Abalone hunting. Ezt csinálták. Viccesek voltak a megismert idősebb emberek, meg Dean a "habtestével" búvárruhában. A kagylót aztán elkészítették, és együtt megették. Kíváncsi vagyok az ízére. El nem tudom képzelni, hogy jó. A fennmaradó időben készítettem néhány képet Dean házáról, amiről már korábban meséltem. Tele van sok-sok emlékkel az utazásáról.





Nappali

Garázs, a Quad-nak a héten lesz jelentősége

Britisher, felvettük Bobot, Warrent, átültünk a másik kocsiba, és már repesztettünk is Fontana felé. Az úton mindenféle földrajzi jellegre rácsodálkozhattam. Végtelen sivatagos tájak, hatalmas hófödte hegyek, a szél, és az erózió által simára csiszolt homokkőszobrok végig előfordultak az úton.

Sivatag, jobbra sárga virágmező


Hófödte hegyek, végtelen utak

Köd

Lecsiszolt sziklák

A városba érve beugrottunk egy boltba a benzinkúton. Dean figyelmeztetett, hogy itt tudok utoljára alkoholmentes italt venni. A versenyen mindenki sörrel, és whiskey-vel járkál. Már a verseny helyszínétől távol is érezni lehetett a közlekedésen, hogy valami van. Mindenhol rendőrök irányították a csúcsforgalmat.

Megérkeztünk. Ezen a parkolón akár egy repülő is leszállhatott volna, kétszer. Az elején bajban is voltunk, amikor meg kellett találnunk Mike-ot, és a csapatot. Ők már előző nap kiköltöztek. Végül a felállított 4:05-os zászló segített.


Az egész parkoló a verseny előtt úgy fest, mint valami hatalmas fesztiválhelyszín. Mindenki "pia-pong"-ozik, különböző játékok vannak felállítva, zászlók mindenhol, furcsa emberek, hivalkodó ruhákban, és a legfontosabb TAILGATE parti mindenhol. A tailgate az a szórakozási forma, amikor a platós autók hátsó ajtajait lenyitják, és mögöttük pavilonokat állítanak fel, és ott zúzzák le magukat. Mi is egy ilyenhez érkeztünk meg vasárnap.


Az asztalok roskadásig voltak mindenféle kajával. Nachos, tortilla chipsek zsákszámra, hozzá mindenféle mártással, szósszal. Volt egy különleges 7 rétegű cucc. Ebbe úgy kellett a tortilla chipset mártogatni, hogy lehetőleg mind a 7 rétegből vegyél. A legnagyobb kaja attrakció a grillhús volt. Jobbnál jobb pácokban áztatott steak-ek közepesen átsütve (medium). Annyit ettem amennyit csak tudtam. Még nem ettem igazi steak-et, volt egy elképzelésem, hogy milyen lehet. Kellemesen csalódtam, mert nagyon laza volt a hús, és jó ízű. Kaja közben Mike összeszerelte a rádió szetteket, amivel illegálisan rá tudott csatlakozni a versenyzők rádió frekvenciájára, így hallhattuk, hogy a csapat mit üzen a pilótáknak. Ezeket a kütyüket csökkentett módban bent súlyos dollárokért lehetett bérelni.

Az előkészületek, és némi összepakolászás után elindultunk befelé. Ahogy sétáltunk hallottam, hogy valami gép ütemesen elzúg a pályán. Megkérdeztem mi ez. A pályát szárították hatalmas "hajszárítókkal". Először nem hittem el, azt hittem szivatnak. Komoly volt. Only in America.



A belépés is trükkös volt. Kapott mindenki a bal kezére egy magenta színű pecsétet Mike-tól. Emellé elvileg kellett volna karszalag is, de azt némi bénázással el lehetett sumákolni. A piát belső zsebben, táskát átvizsgálás után lehetett bevinni. Annyian nyomultak befelé, hogy az ellenőrzés minimális volt. Könnyen bejutottunk ingyen. A lelátó épület monumentális acélszerkezet volt. Készítettem is sok fotót.




Lenyűgöző élmény volt, amikor beléptünk a pályára néző 7000-8000 férőhelyes lelátóra.


Már elkezdődött a 200 körös verseny. Az első 100 kör a verseny szempontjából számomra nem volt annyira érdekes. 40 valahány autó körözött rettenetesen hangosan az ellipszis pályán. Nem igazán lehetett őket jól látni. A verseny akkor is olyan fontos esemény, hogy megmozgat ennyi embert. Miután megkérdeztem, hogy kinek kell szurkolni, máris érdekesebbé vált a dolog. Kevin Harvick, 29. 4 alkalommal indították újra a futamot, azt hiszem az időjárás miatt. Eléggé borús idő volt, a csapadék pedig nagyon nem tesz jót a versenynek. Veszélyes. Ugyan úgy mint a Drag versenynél most is egy videóval tudom a leginkább bemutatni a NASCAR lényegét.



Az utolsó 30 kör volt a legizgalmasabb. Láttunk kicsúszást, beragadt kormányművet, kigyulladt autót, és 10 körrel a vége előtt újra egy restart-ot. Emiatt az utolsó pár kör nagyon kiélezett volt.




Biztos Mike lezsírozta, ugyanis Kevin Harvick nyert, akinek végig szurkoltunk, és akinek a zászlója ott lobogott a 4:05-ös zászló fölött. 


Kevin Harvick fő támogatója a Jimmy John's étteremhálózat. Az utolsó tiszteletkör után gumifüstöltetés, aztán integetés a rajongóknak, végül pezsgőzés. Jó hangulatban ért véget a verseny. Kifelé menet hatalmas tumultus volt. Mindenki sietett ünnepelni, és ajándékokat venni. A Jimmy John's emlékbolt kamion előtt akkora sor állt, hogy szerintem még most is ott áll az uccsó pár ember. Mikenak akartunk vmi ajándékot venni Zena-val, és Dean-nel, de kilátástalannak tűnt a nagy tömegben. Úgyhogy zsákmányoltunk egy zsák termékbemutató ingyen nasit (Jelly Belly = Harry Potter féle minden ízű drazsé. Tényleg bármilyen ízűt kifoghattál)


Nagy nehezen kijutottunk, és csatlakoztunk Mike-ékhoz, akik már túl voltak jó pár whiskey körön. Megismerkedtem Hank-kel, aki mutatott egy söröskupakos trükköt. A legtöbb ember képes félbehajtani a fém kupakot, ő megmutatta, hogy képes fordítva is. Én is megpróbálta, és tényleg nehéz. Megtanultam a technikát.

Hank középen pózol, jobbra a fordítva félbehajtott kupak (Lehet próbálkozni, akinek sikerül várom a képeket)

Újabb adag kaják készültek sorban. A steak húsok mellett melegítettek egy bolognai mártásra erősen hasonlító szószt, amit aztán hamburger zsemlékbe pakoltak, és így ették meg. Ez hagyományos amcsi kaja, úgy hívják, hogy sloppy joe. Felejtsd el, hogy kulturáltan el tudod fogyasztani. Természetesen ebből is ettem. Végig Coors Light sört ittam.


Még beszélgettünk 1-2 órát, aztán elindultunk vissza Lancasterbe.


Visszafelé menet már majdnem 100%-ban értettem mindent, amiről beszélnek. Egyre könnyebb kihámozni, hogy mit is akarnak mondani. Én is sokkal világosabban ki tudom fejezni magam. Alakul. 

Ezen a héten a Death Valley-be megyünk a csapattal quad, és motor-túrára. Ennek a részleteit beszéltük meg. Nagyon várom!

A Britisherben még időztünk kicsit, Zena bemutatott Matt-nak, aki gokartokkal, és forma 1-es autókhoz hasonlító versenyautókkal foglalkozik. Vele elbeszélgettem a versenyzésről, és viszonylag korán 9 körül indultunk haza. Fárasztó hétvége volt, sok utazással, sok újdonsággal.