Csütörtök reggel a megbeszélt fél8-8 helyett fél 11 körül vett fel Dean. Nála gyülekezett a csapat (Zena, Dean, Larry, Warren, Bob, én, Death Valley-ben csatlakozott Mike, és fia Mikey). Felkészítettük a Dodge-ot, bepakoltunk a Toy Hauler-be (lakókocsivá alakítható Quad, és motor trailer). Sokáig vártunk Zena-ra, és úgy volt, hogy Mike-ék is velünk jönnek, de a munka közbe szólt. Ők csak este tudtak csatlakozni.
3 óra körül indultunk el. Ugyan úgy Mojave felé indultunk, mint az előző hétvégén a Drag race felé. Az első ámulat, amikor a Red Rock Canyon mellett mentünk le. Csodálatosak ezek a szikla képződmények.
Az úton csak úgy kapkodtam a sosem látott méretű sivatagok, mészkő, és vulkáni sziklák, tavak után. Az első megálló egy benzinkútnál volt Olancha-ban. Megtöltöttük az autókat, én pedig tankoltam a quad-okba. Itt a benzinkúton, az egyes töltőállomásoknál közvetlen lehet kártyával fizetni, minta csak egy ATM lenne.
A városka után jobbra fordultunk a 190-esen, az Owens Lake mellett. Ahogy közeledtünk Panamint Springs felé, a sivatagot lassan felváltották a sziklák, hegyek.
Egy nagyon látványos, kanyargós úton csorogtunk lefelé a völgybe. Elkezdhetném ecsetelni, hogy milyen gyönyörű, de ezt át kell élni. Megint a videó lesz a legjobb.
Majdnem 4 óra utazás után megérkeztünk a Panamint Springs kempingbe. Beparkoltunk a Dodge-al a számunkra kijelölt helyen, és már nyitottuk is ki a Toy Hauler elő-tetejét. Itt aztán volt nagy megfejtés, hogy mit hogyan kell csinálni, mert ez a lakókocsi még nem volt a társaság által betesztelve. Kipakoltuk a cuccokat, kigurultunk a quadokkal, és már kényelembe is helyezhettük magunkat az árnyékos oldalon.
Mire felépült a tábor, a hegyek mögött lement a nap. Hosszú perceket el lehetett gyönyörködni, ahogy változtak a fények, árnyékok, színek a sziklákon. Csak ültünk a lakókocsi előtt, ittuk az italunkat, beszélgettünk, és ennyi elég is volt. Teljes nyugalom, térerőmentes környezet, csak a hegyek.
Eljött a vacsora ideje. Mint kiderült, kicsit feljebb a tábort egy motoros társaság töltötte meg. Kb 40-50-en lehettek. Warren, Dean sokukat ismerte, úgyhogy náluk vacsoráztunk. A motorosok minden évben kijönnek ide, kiépítenek egy "szabadtéri nappalit" sok asztallal, székkel, felállítják a hatalmas grillsütőket, és jól érzik magukat. Ebbe az életérzésbe csatlakoztunk mi is 8 körül. Megtámadtuk a kajás asztalokat. Ide volt minden este kipakolva az aktuál vacsi. Aznap hamburger volt, mindenféle salátával, sokféle feltéttel, hússal, zöldséggel, öntettel, szósszal. Majdnem mindenből vettem legalább egy kicsit. Finom volt minden, de a kedvencem a desszert volt. Répatorta! Hmmm... Sosem ettem ezelőtt. Vicces volt, mert látták rajtam, hogy mennyire ízlik. Szóvá is tettem, hogy ez az egyik legfinomabb süti, amit életemben ettem. Nem is kellett többet mondanom, a kezembe nyomták az egész tálat, majdnem tele sütivel. Kössz! Másnap egész nap azt ettük.
Vacsi előtt, közben, és után persze ment a barátkozás. Sok-sok új ember, sok-sok történet. Sok-sok nevetés. Katy az egyik motoros csajszi megmutatta a Harley Davidson-ját, és felajánlotta, hogy holnap visz egy kört. Megismertem Steve-et, Viktor-t, és még pár motoros arcot.
A jó hangulatos tömeges vacsi után visszavonultunk a saját táborunkhoz. Ezzel egy időben megérkezett Mike, és 10 éves fia Mikey. Segítettünk nekik kipakolászni, felállították a pickup trailerén a sátrukat, még beszélgettünk 1-2 órát, aztán lassan mindenki bevonult. Én végig az "emeletes ágyon" aludtam Dean, és Zena fölött.
Ilyen nyugisan telt az első nap. Mindenre volt bőven idő. Lefekvés előtt még sokáig bámultam a csillagokat, láttam is egyet lehullani. Kicsit hazagondoltam, az égbolt ugyan az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése