2011. április 6., szerda

21. Red Rock Canyon

Brutálisan szép volt Death Valley, de akkor is az igazi fun csak most következett a Red Rock Canyonban.

Reggel 10 körül sikerült mindent összepakolni. Beparkoltunk a quadokkal a toy hauler-be, elbúcsúztunk a motorosoktól, és Mike-éktól (ők nem jöttek velünk quadozni, mert a kis Mikey semmiképp nem akarta kipróbálni), és már indultunk is tovább Ridgecrest felé. Nem sokkal indulás után találkoztunk Heather-rel, aki már kora reggel felpattant a bringájára, és indult is tovább az útján. Az első megállónk egy szellemvárosban volt Trona-ban. Ez egy ipari kisvároska méretes vasútállomással.


Itt vettünk néhány - a lakórészt a pickuphoz rögzítő - csavart, ami út közben a rázós úton kiesett. Kifelé menet volt szerencsénk elkapni egy 98 vagonos szerelvényt, ami sok-sok percen keresztül vánszorgott át a kereszteződésen. Szállította a mindenféle ásványi alapanyagot, és érceket, amit Death Valley-ben termeltek ki.



A legközelebbi nagyvárosban Ridgecrestben reggeliztünk. Mindenki leadta a rendelését. A kaják nagy része nálam kötött ki. Kipróbáltatták velem a reszelt sült krumplit, az itteni tojásrántottát, és a pirítóst orange marmalade-dal. A nap első felében nem nagyon akartam fotózni, takarékoskodnom kellett az iPhone aksijával. Ridgecrestről is csak kettőt lőttem.


A következő fotótéma már a Red Rock Canyon volt. Az első task, hogy felkutassuk azt a helyet, ahol szabadon használhatjuk a quadokat. Bekanyarodtunk az első adandó lehetőségnél, és a helyi ranger-től érdeklődtünk a lehetőségről. Előadta, hogy nem messze van egy út, amire sok-sok kemping spot van felfűzve, körülöttük rengeteg quad útvonal. Red Rock Canyon leírhatatlanul szép. Jöjjenek a képek







Követve a ranger utasításait elértünk az említett út bejáratához. Itt egy látogatóközpont várt minket, ahol tájékoztatást adtak a lehetőségekről, és a szabályokról. Már befelé menet mosolyra húzodott a szám, amikor láttam, hogy mennyi quad, és motorpálya van az út mentén, de ez csak fokozódott, ahogy beértünk.





Fél órát tekeregtünk a toy haulerrel a hátunk mögött, míg megtaláltuk a megfelelő kemping helyet. Itt aztán gyorsan kipakoltunk, kiálltunk a quadokkal, és elosztottuk a bukósisakokat, kesztyűket, szemüvegeket. A quadok közül 4 Larryé volt, 1 pedig Deané. Larry quadok bérbeadásával is foglalkozik, ezért ért is a quadozáshoz. Az elején ő mutogatott meg néhány alap trükköt, ezeket gyakorolgattuk mielőtt nekivágtunk a nagyobb túrának. Én először a legkisebb zöld quaddal kezdtem, de mivel Warren úgy döntött, hogy neki elég volt ez a néhány gyakorló kör, ezért megkaptam az ő kék nagyobb quadját. 4-en indultunk a nagyobb túrára. Larry először csak sík terepen edzett minket, aztán sorban próbáltuk ki az egyre nagyobb emelkedőket, lejtőket, dűnéket. Ez volt az amiért érdemes élni!!! Ritka élmény ilyen környezetben, ilyen terepen, ilyen járgányokkal csapatni! Minden másodpercét élveztem! Ilyen pályákat Magyarországon nem találsz. Sajnos ebben az esetben nem tudok sem sok fotóval, sem videóval szolgálni, mert quadozás közben szükségem volt mind a két kezemre. Néhányat azért lőttem.



Kellemesen elfáradva értünk vissza az autókhoz. Zena, Bob, Warren elmentek boltba vacsiért. Deannel közben kicsit átvariáltuk a tábort, építettünk egy tűzrakó helyet, amit végül is nem használtunk, kipakoltuk a székeket, asztalt. Én felfedeztem a környéket, felmászkáltam a sziklákra, gyönyörködtem a tájban.


Visszaértek a többiek, kiderült, hogy no vacsi a boltból, mert nincs rendes kaja. Jött az alternatív megoldás. Tradicionális amerikai kaja: cellery with peanut butter (mogyorókrémmel megkent zeller)


Fincsi volt, jól be is kajáltam belőle. Zöld energiával feltöltődve sötétedés előtt nekivágtunk a második quad túrának, de már csak 3-an. Larry, Warren, én. Kipróbáltunk egy haladó útvonalat, a végén egy elég meredek lejtővel. Itt volt az első húb***meg érzés. Warren már nem vállalta be. Félúton visszafordult. Larryvel még egy párszor beadtuk ezt az útvonalat, farolgattunk, aztán vissza a táborba.



Lefekvés előtt Zenaval, Deannel elindultunk egy wc körre, a legközelebbi budihoz. Amíg Dean intézte a dolgát, Zenaval felnéztünk a közeli táborhoz, érdeklődtünk a helyi pub nyitvatartási ideje után. Érdekes helyre csöppentünk, egy pali épp egy csörgőkígyó levágott farkát mutogatta, ami még mozgott. Elmesélték, hogy aznap 5-öt fogtak. Pfff, na mondom, jó lesz ezzel a tudattal tök sötétben az alul nyitott budiban gubbasztani. Végül is túléltem.

Egy nagyon izgalmas nap után, totál kimerülten feküdtünk le. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy este akkora szél tombolt, hogy folyamatosan döntögette a lakókocsit. Emiatt a bent lévő mozdulni képes cuccok össze vissza csörögtek, kalapáltak, kopogtak. Dean, és Zena ki is költözött Warren kocsijába. Füles bedug, zene bekapcsol, és már aludtam is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése