Némi sorbaállás, és már fent is voltunk a hajón. A kötelező biztonsági tájékoztató alatt 2 vidra szórakoztatott minket. Játszottak a halakkal, és kergették a sirályokat. (később a videó végén.) Ahogy távolodtunk a parttól egyre szebb kilátás nyílt a városra, és a hidakra. Úgy elrepült az idő a bámészkodással, hogy észre sem vettem, és már az Alcatraz szigetnél voltunk.
Kikötöttünk a börtön szigeten. Volt egy eligazítás, és 1 dollárért térkép (alsó két kép). Innentől mindenki a maga ritmusában nézhetett körül a szigeten.
A kijelölt úton juthattunk fel a fő börtön épülethez (Cellhouse). Dean-ék kényelmesen a tram-et választották. Én a séta közben érintettem az Officer's Club romos épületét, a víztornyot, a hullaházat, és így értem fel a tetőre. A helyszín abszolút valami számítógépes játék hangulatú. Olyan, mintha a legutolsó acélról lemállott beton törmelék is megtervezett díszlet lenne. A rozsdás víztorony pedig tuti, hogy szerepelt már horrorfilmben. Már az út felfelé is félelmetes. Ez a "hely szelleme" dolog nem kamu.
Jött az érdekesebb része: a main prison. A bejárat után átsétáltunk a zuhanyzó, és öltöző részen, majd elkértük a jegy árába foglalt audio guide-ot. Az eligazítás során említették, hogy egy díjnyertes guide-ról van szó, de ennek nem tulajdonítottam nagy szereped. Egészed addig, amíg el nem kezdődött az egyéni "körbevezetés". A díj tényleg nem véletlen. Nagyon magas színvonalú tárlatvezetésről van szó. Akkori rabok, börtönőrök szólalnak meg, teljesen élethű zajokkal a háttérben. Mindezt a vezérlőgombokkal irányíthattad, ha valamire esetleg több időt akartál szánni, mint a guide ritmusa. Felérve a cellák szintjére, először 2 táblán a narrátorok kerültek bemutatásra. Az elején persze rögtön nyomtam egy pause gombot, hogy bekukkanthassak a cellákba, és legyen egy kis időm felfogni, hogy hol is vagyok.
A narrátorok érthető módon, kényelmes tempóban mondák, hogy merre menj tovább. A helyszínek előtt megállva mindenhol volt valami történet, sztori a látottakról. Cellasztorik, és a Times Square után elértünk a rabok udvarához ( Recreation Yard ). Itt futhattak, baseball-ozhattak, "szabadon" sétálgathattak, kitekinthettek San Francisco felé.
A D block-ban folytattuk az utunkat. Itt voltak elhelyezve a különösen durva, és veszélyes rabok. Ezen a részen van tovább 6 cella, ami the Hole néven volt ismeretes. A legsúlyosabb fegyelmi problémákkal küzdőket helyezték itt el. Ezekben a cellákban szinte teljes sötétség, 24 órás fogság, és korlátozott étrend várta a rendetlenkedőket. Ezekben a cellákban csak pár napig "fegyelmezték" a rabokat, de semmiképpen sem tovább 19 napnál.
Jött a könyvtár. Itt főleg a filozófikus kötetek voltak népszerűek, szexuális, bűnügyi, erőszakos témájú könyvek nem voltak megengedettek.
1946-ban történt a legvéresebb szökési kísérlet, ami Battle of Alcatraz éven ismert. Ennek a sztoriját hallgathattuk meg a háború nyomai előtt állva. Néhány gránát repeszei felsértették a padlót is. Ezek a nyomok még ma is láthatóak. Az incidens alatt 2 őr, és 3 rab halt meg, és több mint egy tucat további rab, őr sebesült meg. A szökés egy rácsot szétfeszítő szerszámmal kezdődött.
Ahogy volt legsötétebb rész az Alcatraznak, úgy volt legfényesebb is, ahol a rendesen viselkedő rabokat helyezték el. Ezekben a cellákban képeket, kisebb hangszereket, könyveket tarthattak a rabok, és ami talán a legjobb, hallgathatták a börtön rádiót. Ezen a részen - általában szilveszterkor, megfelelő széljárás esetén - volt megfigyelhető az a jelenség, hogy a szabad világban élők nevetésének, mulatozásának zaja beszűrődött az ablakon. Itt azért megáll az ember egy kicsit... Nagyon nem lehetett jó érzés.
Sorban bemutatta az audioguide-unk a látogató részt, az őrök irodáit, adminisztrációs részeket. Itt volt lehetőségünk kimenni a világító torony alá is. Innen nagyon szép kilátás nyílt San Francisco felé.
Visszakanyarodtunk a cellákhoz. Itt bemutatták a legkreatívabb szökési kísérletet, ami félig sikeresnek is mondható. 3 rab saját készítésű fúrót, és kiskanalat használva kitágította a szellőző nyílást, cementből, szappanból, és festékből műfejet készítettek. Ezeket felhasználva éjfélkor kezdték az akciójukat. A gépészeti aknában másztak fel a tetőre. Sikeresen elérték az óceánt, el is indultak San Francisco felé, de feltehetően megfulladtak, vagy megfagytak. Sosem találták meg a holttesteket.
Ezzel vége is volt a tárlatvezetésnek. Kifelé menet beleütköztünk a kötelező emlék, és ajándékboltba. Nagyon tetszett az Alcatraz ilyen módú bemutatása, úgyhogy támogattam a dolgot. Negyed 12 körül búcsúztunk a szigettől, és indultunk a következő kaland felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése