2011. május 17., kedd

56. Renaissance Faire

Szombaton korai kelés után leutaztunk Los Angeles-be, hogy meglátogassuk az évente megrendezésre kerülő Renaissance Faire történelmi emlékparkot. Ez egy másfél hónapig tartó esemény, ami itt elég fontos. Van aki ezért él. Szóval kíváncsian vártam, hogy mi is ez valójában.



A kalózhajó előtti parkolóba érkeztünk meg. Kapásból az első pár élmény az volt, hogy egy fickó a hajóról rám dobott egy kötelet azzal a céllal, hogy kihalásszon a "tengerből", pár fura nő ajánlotta a portékáit elég erőszakosan, kaptunk mindenféle kitűzni való papírcsíkot, hogy reneszánsz park lakók vagyunk, meg hasonlók. Az első gondolatom, hogy honnan jön ez a tengernyi "csodabogár" akik itt egy teljesen más világban élnek.



A sokk után rendeztük a belépőket, összegyűlt a társaság, és elindultunk befelé. Szinte mindenki korabeli ruhába öltözött, közülünk is sokan. Főleg a nők. Nem nagyon jön be a reneszánsz női divat. Főleg az eltúlzott formája, amit itt választottak a nők. A természetellenesen az égig felnyomott mellek, éppen hogy csak ki nem buggyantak a táskájukból. Nem túl szép. Amint átértünk a hajó (bejárat) túloldalára egy újabb reneszánsz arc talált be, aki megkérdezte, hogy először vagyunk-e itt. Az 'igen' válasz után megköszörülte a torkát, és elkezdett kiabálni a park felé, hogy tudassa: friss hús a fedélzeten.



Ahogy beljebb haladtunk a csavargós úton, megszámlálhatatlan korabeli cuccokat áruló vásári üzlet mellett haladtunk el. Mindenki makacsul, határozottan ajánlgatta a saját termékét. Beljebb az üzleteket - főleg ügyességi - játékok váltották fel. Ezeknek volt egy bizarr 'íze', ugyanis minden játékban a célpont egy ember volt a céltábla helyett. Pl volt egy olyan játék, ahol paradicsommal kellett egy NŐT!!! eltalálni, aki kalodába volt zárva. Ez a nő a nap végén is ott volt, paradicsommal teledobálva. ...hát nem lennék a helyében.

Dél felé letelepedtünk a kajálós részen. Ez volt a legjobb része a napnak. Megkóstoltuk az itteni felhozatalt. Én az egész pulyka lábat választottam, amit kézzel fogyasztottam, mint 'akkor'. Elég sokan jártak-keltek ilyen sült lábbal a kezükben. Vicces látvány. Itt bevártuk a többieket. Amikor megérkeztek megismerkedtem Mary Lou-val, aki híres operaénekes, és karmester. Ismertebb koncerttermekben tartanak előadásokat. Tony felesége. Nagyon érdeklődő volt, úgyhogy ismét egy jó alkalom volt az angol gyakorlásra.



Út közben összefutottunk néhány vándor produkcióval, meg mini parádékkal, és persze a boltok is állandóan jelen voltak. Vásári hangulat, ebbe a reneszánsz köntösbe bújtatva. Az út legvégén volt a Lovagi torna helyszíne.






A műsor 2 órakor kezdődött. Először reneszánsz civilek vonultak fel, aztán jöttek az uralkodók, és a lovagok is. A vegasi Excalibur hotelben tartott Tournament-hez hasonló volt ez is, csak sokkal alacsonyabb színvonalon. Azért élveztük.







A performance alatt ki is sütött a nap, úgyhogy utána rögtön az egyik "bárpultot" céloztuk meg. Itt kipróbáltam a "mead" nevezetű italt. Ez valamiféle méz-sör volt, ami olyan édes, hogy képtelen voltam meginni, az amúgy nem túl nagy adagot. Ezután jött egy kis várakozás a tóparton. Egy énekes előadásra vártunk, amit ajánlott valaki a csapatból.

Az akusztikus előadás kizárólag direkt félreérthető, pajzán viccekről szólt. Jó sokat nevettünk. A produkciót oldalról egy nő jelbeszéddel is prezentálta, ami tovább erősítette a félreérthetőség faktort. Először egy női csapat énekelt férfiakkal kapcsolatos ösztön dolgokról, majd jöttek a férfiak, akik pedig fordítva. Ez volt az utolsó konkért program, amit megnéztünk. Összességében annyira nem ájultam el a parktól. Eléggé vásári, erőszakos emberekkel, kevésbé minőségi, inkább "egyszerű" előadásokkal, de úgy látszik ez kell az embereknek, mert jó sokan voltak. Annak ellenére, hogy 1,5 hónapig működik a park.



Balra Mary Lou, és Dave, a háttérben Dean  

A perverz dalok után újra kajálni mentünk - igazi amerikaihoz méltóan - és a biztonság kedvéért még pár adag desszertet lenyomtunk a torkunkon. 5-6 óra között indultunk kifelé. Jó porosan, fáradtan, és kicsit leégve. Mind az odafelé, és visszafelé úton is végig beszélgettem Zena-val a lehető legérdekesebb dolgokról. Ami megmaradt a fejemben, hogy valahogy eljutottunk Nostredamusig. Ennek kapcsán Zena elmesélte, hogy Nostredamusnak van egy pár jóslata, az antikrisztusról, aki elpusztítja a földet, vagy mi. Elég sok összefüggést lehet találni Obama, és a jóslatok között. Ezeket mesélgette Zena. Ismét egy jó kis agytorna volt a fárasztó nap után az önkifejezés.

A nap egy erős 4-est kap. Asszem emelkedik az ingerküszöböm...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése