Ez a hely elég forgalmas volt. A rossz idő ellenére is tele volt a parkoló. A partra egy kisebb séta, és sziklamászás után juthattunk le. Az apály miatt pedig tovább kellett botladoznunk a sziklás parton, hogy elérjük az óceánt. Ez volt az első alkalom, hogy búvárruhában, felszereléssel merülök, úgyhogy kicsit megijedtem, amikor megláttam a méteres hullámokat. Nyeltem egy nagyot, aztán belevetettem magam a jéghideg vízbe. Először egyáltalán nem érdekeltek az abalone-k, csak életben akartam maradni. A víz az első 5-10 percben hideg, de nem kibírhatatlan, aztán pedig a ruhába beszivárgott vizet felmelegíti a tested. Ezután észre sem veszed, hogy milyen hideg a víz. Izgalmas volt az biztos. Sajnos az időjárás, és a hullámok mérete nem sokat javult, úgyhogy kénytelenek voltunk a part közelében maradni, és ott kutatni. Tony, és Warren hamar fel is adták. Dean, és én maradtunk tovább, de nem sok sikerrel. Én csak pár kisebb abalone-t találtam, de azokat nem hozhattam ki a méret szabály miatt. Dean viszont talált pár méretesebb példányt is, úgyhogy nem kellett üres kézzel kimennünk.
Visszamentünk a házhoz, de Tonyval úgy döntöttünk, hogy ha már rajtunk van a ruha, akkor megpróbáljuk a házhoz közeli parton is a vadászatot. Ez a part jobban tetszett. Kevésbé tűnt veszélyesnek, úgyhogy könnyebben tudtam barátkozni a dologgal. Találtam is egy megfelelő méretű abalone-t, amit hosszas küszködés árán fel is tudtam hozni. Azért volt nehézkes, mert ha elsőre nem sikerül lefeszíteni a szikláról, akkor hihetetlen erővel hozzátapad. Ilyenkor előfordul, hogy lefeszítés közben csak a héj jön le, maga az állat ott marad. Héj nélkül pedig még nehezebb lehámozni ezt a nyálkás csigát a kőről. Végül azért sikerült.
Következett az abalone elkészítése. A hát folyamán megtanultam az összes lépést, úgyhogy már szakértőként tudom az egész folyamatot. :)
Először is külön kell választani a csigát a héjától. Ezt a legkönnyebben az abalone vassal lehet megtenni. A héj lukacsos felénél könnyebben el lehet választani a kettőt. Ezután meg kell tisztítani húst. Az értéktelen belső szerveket, és a külső bőr szerű nyálkás részt szépen le kell farigcsálni, egészen addig, míg egy gomba-szerű formát kapunk, ami teljesen tiszta, és világosbarna színű. Ezt a tömböt aztán szeletelő géppel, védő kesztyűben lehet fél centis szeletekre vágni. Ekkor látszik, hogy a hús tiszta izom, látszanak a rostok. Masszív, szinte kemény a hús. Ezért aztán feltétlenül ki kell klopfolni. Végül egy csirkehúshoz hasonlító világos laza húst kapunk, amiről meg nem mondanád, hogy a tengerből jött. (Ha szükséges, akkor az utolsó lépés lehet a darálás.) Első alkalommal én inkább csak szemlélő voltam.
Ebből aztán este rettenetesen finom leves készült. Előtte még lejátszottunk egy estimation kártyapartit. Ez a játék Magyarországon rikiki néven ismert, és nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése