A múzeum két épületből áll. Északon a múzeum részből (The Nethercutt Museum), és délen a nagy ablaktalan kocka házból, a The Nethercutt Collection-ből. A tények a prospektusból, kibogarászhatóak.
Az első kocsi máris egy ismert darab, egy DeLorean a Vissza a jövőből.
Bolyonghattunk 10-15 percet az első teremben. Nézegethettük az 1910-1930-as évekbeli Fordokat, Lincolnokat, Chrysler-eket. Középen egy tűzoltó kocsi állt. Ennek harangját megkongatva terelte össze az idegenvezető nőci a csapatot.
Csilla mesélte, hogy Warrennek van egy ilyen kocsija (balra). Jobbra pedig a tűzoltó
Innentől ez volt a menetrend. 10-15 perc nézelődés, 15-20 perc előadás a látottakról. A következő állomás egy hatalmas bálterem volt. Az egyik oldalán tükör fallal. Ilyen környezetben nem volt nehéz elképzelni, milyen is lehetett akkor. Luxus, pompa, elegancia. Lenyűgöző részletgazdagság, és kiváló minőségű anyagok. Az időutazást segítette, hogy a terem egyik részén kiállított korabeli zongorán egy zongorista játszott korhű darabokat.
B.o. kép: A jobb oldali oszlop mögött a lépcsőpihenőn a zongorista, J.o. kép: Hatalmas tükörfal
Itt aztán a nő hosszasan magyarázta a múzeum történetét, és az autók eredetét. Nem sokan figyeltek rá, én is inkább az államat pakolgattam vissza.
Dean kedvenc mercije, jobbra a képen Csilla legjobb barátnője Diana.
Ahogy felmentünk a lépcsőn a zongora mellett, felértünk egy galéria szintre. Itt főleg öreg bútorok voltak kiállítva, és a rengeteg díj, amit a tulajdonos nyert a kocsikkal, hangszerekkel, bútorokkal.
Egy csigalépcsőn mentünk fel a múzeum legérdekesebb termébe, ahol 1900-as évekbeli mechanikus zenegépek voltak kiállítva. Ez az, amit mindenkinek látni,tapasztalni kell, és nem nagyon lehet elmesélni, leírni, bemutatni. Ott kell lenni, érezni a természetes anyagok illatát, látni minden részletét működés közben, és hallani a hangjukat. A legjobban talán egy videóval tudom bemutatni az érzést. Az első 1 perc a tükrös teremről, és a galériáról szól, csak utána következik a legfelső hangszer terem. (A minőségért előre elnézést kérek, ilyen lehetőségeim voltak.)
A teremben az első három hangszer egy mechanikus orgonagép, egy 6 hegedűt forgató zenegép, és egy bendzsó volt. Az orgona lukasztott papírhengereken tárolt zeneszámokat volt képes lejátszani. Minden egyes gép működő állapotban volt, és ezt be is mutatták. Ezen a részen a legérdekesebb a forgó hegedőgép volt. A tengelyre erősített hegedűkön a megfelelő hangokat mechanikus karok fogták le, egy másik gép pedig a vonót helyettesítő külső dobhoz nyomta hozzá a hegedűket. Így aztán egyszerre mind a 6 hegedű is megszólalhatott, megint csak a lukasztott papírhenger alapján. Amikor elindították, egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen van.
A következő számot a banjo játszotta, szintén önműködően, magától. A bundok között kis gombok helyettesítették az ujjakat, és 4 kampóra erősített lapos pengető reszelte a húrokat. Ha megvan a Vadiúj Vadnyugat című film, akkor megvan a stílus is, amit ezek a gépek képviseltek.
A teremben volt 3 hatalmas autómata mechanikus szimfonikus zenekar gép. Ezeket is szépen sorban bemutatták működés közben. Egymást überelték a hangszerek számában, a hangszerek sokféleségében, a hangminőségben, hangerőarányokban. Voltak sípok, dobok, zongorák, orgonák, vonós hangszerek, csörgők, amit csak bele tudtak zsúfolni ezekbe a fa dobozokba. Ahol lehetett felnyitották a 'motorháztetőket', láthattuk a steampunk berendezéseket.
A lényeget természetesen a végére hagyták. Az igazi döbbenet csak most következett! Egy megszámlálhatatlanul sok billentyűs moziorgona.
Az idegenvezető zongorista szépen sorban mesélte el a hangszer történetét, és mutatta be a működését. Ezt a billentyűs hangszert a néma filmek idejében használták az egyes hanghatások, zörejek, zenék lejátszására. Megtudtam, hogy nagy adag rajzfilmekben, és más filmekben használt hanghatás ettől a géptől eredeztethető. Pl mindenki ismeri azt a hangot, amikor Tom feje körül madarak repkednek a Tom és Jerry-ben, vagy azt a dudahangot, ami minden filmben benne van, ami a '20-as '30-as években játszódik (klaxon). Ilyenek mellett mint vihar hang, mozdony kürt, tengerpart, lódobogás... mind élőben megszólaltathatók ezzel a géppel. ...és ezek még csak a zörejek, hangeffektek. Az eszköz képes megszólaltatni több fajta xilofont, marimbát, zongorát, és orgonát, egy komplett dobszerelést, harmónikát, és még ki tudja hány hangszert. Mindet mechanikus berendezésekkel, és a hatalmas klaviatúra irányításával. Ha ez nem lenne elég, az egyes billentyűk programozhatóak, beállítható, hogy egy hang lenyomásával egyszerre több hangszer is megszólaljon.
FÉLELMETES! Gyakorlatilag egy számítógép, élő hangszerekkel, és teljes egészében analóg módon. Én nem tudtam, hogy ilyen létezik!
A prezentáció után a zongorista arra kért minket, hogy foglaljunk helyet, és élvezzük, ahogy a gép magától lejátszik néhány ismertebb számot (mint pl.: Singing in the rain). A hatalmas billentyűzet kiemelkedett a padló síkjából, és szemben 2 hatalmas függönyt húztak el az orgona sípjai elől, és elkezdődött a minikoncert. Azt az érzést nem tudom leírni, amit akkor átéltem hallva az egyszerre működő sok-sok élő hangszert a gépek csörgésével, csikorgásával, zörejével együtt.
A koncert végén legalább 2-3 percig mindenki csak nézett maga elé, és próbálta feldolgozni, hogy minek is volt fültanúja. Szépen lassan mindenki magához tért, és együtt átvonultunk a múzeum másik részébe, ahol a 120 autó volt kiállítva. Ezek után nem tűnt annyira érdekesnek, úgyhogy elég gyorsan végigrohantunk rajta.
Néhány érdekesebb autó
A múzeum hátsó kertjében volt kiállítva az 1937-es Canadian Pacific Royal Hudson Locomotive, és az 1912-es Pullman Private Car vagon. Felújítás miatt csak az utóbbit nézhettük meg belülről. Mestermunka. Olyan volt, mintha egy mini palotába léptünk volna be. A végtelenségig aprólékosan megtervezett részletek mindenhol. A kocsiban szintén helyet kapott egy mechanikus miniorgonagép, ami az étkező mellett szórakoztatta az utazókat.
Egy szuszra most megint ennyi. Később leírom a szombat estét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése