2011. március 29., kedd

15. NASCAR, tailgate party

Szerencsére a hétvégéből nem maradt ki a NASCAR sem. Vasárnap volt rá lehetőségünk, hogy ellátogassunk Fontanaba.

Reggel Dean jött értem, de még a Britisher előtt elugrottunk Zena-ért. Amíg Zena sminkelt, Dean mutatott egy videót egy 4:05 utazásról. Abalone hunting. Ezt csinálták. Viccesek voltak a megismert idősebb emberek, meg Dean a "habtestével" búvárruhában. A kagylót aztán elkészítették, és együtt megették. Kíváncsi vagyok az ízére. El nem tudom képzelni, hogy jó. A fennmaradó időben készítettem néhány képet Dean házáról, amiről már korábban meséltem. Tele van sok-sok emlékkel az utazásáról.





Nappali

Garázs, a Quad-nak a héten lesz jelentősége

Britisher, felvettük Bobot, Warrent, átültünk a másik kocsiba, és már repesztettünk is Fontana felé. Az úton mindenféle földrajzi jellegre rácsodálkozhattam. Végtelen sivatagos tájak, hatalmas hófödte hegyek, a szél, és az erózió által simára csiszolt homokkőszobrok végig előfordultak az úton.

Sivatag, jobbra sárga virágmező


Hófödte hegyek, végtelen utak

Köd

Lecsiszolt sziklák

A városba érve beugrottunk egy boltba a benzinkúton. Dean figyelmeztetett, hogy itt tudok utoljára alkoholmentes italt venni. A versenyen mindenki sörrel, és whiskey-vel járkál. Már a verseny helyszínétől távol is érezni lehetett a közlekedésen, hogy valami van. Mindenhol rendőrök irányították a csúcsforgalmat.

Megérkeztünk. Ezen a parkolón akár egy repülő is leszállhatott volna, kétszer. Az elején bajban is voltunk, amikor meg kellett találnunk Mike-ot, és a csapatot. Ők már előző nap kiköltöztek. Végül a felállított 4:05-os zászló segített.


Az egész parkoló a verseny előtt úgy fest, mint valami hatalmas fesztiválhelyszín. Mindenki "pia-pong"-ozik, különböző játékok vannak felállítva, zászlók mindenhol, furcsa emberek, hivalkodó ruhákban, és a legfontosabb TAILGATE parti mindenhol. A tailgate az a szórakozási forma, amikor a platós autók hátsó ajtajait lenyitják, és mögöttük pavilonokat állítanak fel, és ott zúzzák le magukat. Mi is egy ilyenhez érkeztünk meg vasárnap.


Az asztalok roskadásig voltak mindenféle kajával. Nachos, tortilla chipsek zsákszámra, hozzá mindenféle mártással, szósszal. Volt egy különleges 7 rétegű cucc. Ebbe úgy kellett a tortilla chipset mártogatni, hogy lehetőleg mind a 7 rétegből vegyél. A legnagyobb kaja attrakció a grillhús volt. Jobbnál jobb pácokban áztatott steak-ek közepesen átsütve (medium). Annyit ettem amennyit csak tudtam. Még nem ettem igazi steak-et, volt egy elképzelésem, hogy milyen lehet. Kellemesen csalódtam, mert nagyon laza volt a hús, és jó ízű. Kaja közben Mike összeszerelte a rádió szetteket, amivel illegálisan rá tudott csatlakozni a versenyzők rádió frekvenciájára, így hallhattuk, hogy a csapat mit üzen a pilótáknak. Ezeket a kütyüket csökkentett módban bent súlyos dollárokért lehetett bérelni.

Az előkészületek, és némi összepakolászás után elindultunk befelé. Ahogy sétáltunk hallottam, hogy valami gép ütemesen elzúg a pályán. Megkérdeztem mi ez. A pályát szárították hatalmas "hajszárítókkal". Először nem hittem el, azt hittem szivatnak. Komoly volt. Only in America.



A belépés is trükkös volt. Kapott mindenki a bal kezére egy magenta színű pecsétet Mike-tól. Emellé elvileg kellett volna karszalag is, de azt némi bénázással el lehetett sumákolni. A piát belső zsebben, táskát átvizsgálás után lehetett bevinni. Annyian nyomultak befelé, hogy az ellenőrzés minimális volt. Könnyen bejutottunk ingyen. A lelátó épület monumentális acélszerkezet volt. Készítettem is sok fotót.




Lenyűgöző élmény volt, amikor beléptünk a pályára néző 7000-8000 férőhelyes lelátóra.


Már elkezdődött a 200 körös verseny. Az első 100 kör a verseny szempontjából számomra nem volt annyira érdekes. 40 valahány autó körözött rettenetesen hangosan az ellipszis pályán. Nem igazán lehetett őket jól látni. A verseny akkor is olyan fontos esemény, hogy megmozgat ennyi embert. Miután megkérdeztem, hogy kinek kell szurkolni, máris érdekesebbé vált a dolog. Kevin Harvick, 29. 4 alkalommal indították újra a futamot, azt hiszem az időjárás miatt. Eléggé borús idő volt, a csapadék pedig nagyon nem tesz jót a versenynek. Veszélyes. Ugyan úgy mint a Drag versenynél most is egy videóval tudom a leginkább bemutatni a NASCAR lényegét.



Az utolsó 30 kör volt a legizgalmasabb. Láttunk kicsúszást, beragadt kormányművet, kigyulladt autót, és 10 körrel a vége előtt újra egy restart-ot. Emiatt az utolsó pár kör nagyon kiélezett volt.




Biztos Mike lezsírozta, ugyanis Kevin Harvick nyert, akinek végig szurkoltunk, és akinek a zászlója ott lobogott a 4:05-ös zászló fölött. 


Kevin Harvick fő támogatója a Jimmy John's étteremhálózat. Az utolsó tiszteletkör után gumifüstöltetés, aztán integetés a rajongóknak, végül pezsgőzés. Jó hangulatban ért véget a verseny. Kifelé menet hatalmas tumultus volt. Mindenki sietett ünnepelni, és ajándékokat venni. A Jimmy John's emlékbolt kamion előtt akkora sor állt, hogy szerintem még most is ott áll az uccsó pár ember. Mikenak akartunk vmi ajándékot venni Zena-val, és Dean-nel, de kilátástalannak tűnt a nagy tömegben. Úgyhogy zsákmányoltunk egy zsák termékbemutató ingyen nasit (Jelly Belly = Harry Potter féle minden ízű drazsé. Tényleg bármilyen ízűt kifoghattál)


Nagy nehezen kijutottunk, és csatlakoztunk Mike-ékhoz, akik már túl voltak jó pár whiskey körön. Megismerkedtem Hank-kel, aki mutatott egy söröskupakos trükköt. A legtöbb ember képes félbehajtani a fém kupakot, ő megmutatta, hogy képes fordítva is. Én is megpróbálta, és tényleg nehéz. Megtanultam a technikát.

Hank középen pózol, jobbra a fordítva félbehajtott kupak (Lehet próbálkozni, akinek sikerül várom a képeket)

Újabb adag kaják készültek sorban. A steak húsok mellett melegítettek egy bolognai mártásra erősen hasonlító szószt, amit aztán hamburger zsemlékbe pakoltak, és így ették meg. Ez hagyományos amcsi kaja, úgy hívják, hogy sloppy joe. Felejtsd el, hogy kulturáltan el tudod fogyasztani. Természetesen ebből is ettem. Végig Coors Light sört ittam.


Még beszélgettünk 1-2 órát, aztán elindultunk vissza Lancasterbe.


Visszafelé menet már majdnem 100%-ban értettem mindent, amiről beszélnek. Egyre könnyebb kihámozni, hogy mit is akarnak mondani. Én is sokkal világosabban ki tudom fejezni magam. Alakul. 

Ezen a héten a Death Valley-be megyünk a csapattal quad, és motor-túrára. Ennek a részleteit beszéltük meg. Nagyon várom!

A Britisherben még időztünk kicsit, Zena bemutatott Matt-nak, aki gokartokkal, és forma 1-es autókhoz hasonlító versenyautókkal foglalkozik. Vele elbeszélgettem a versenyzésről, és viszonylag korán 9 körül indultunk haza. Fárasztó hétvége volt, sok utazással, sok újdonsággal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése