2011. március 14., hétfő

1. vattacukor, Ferihegy-Heathrow

Életemben először ültem repülőn, ezért már önmagában a repülés is hatalmas élmény volt!
...de kezdjük az elején. Klikk a képekért.

2011 03 13 Ferihegy, Heathrow

Hajnali 5-kor keltünk (természetesen az egész család elkísért), hogy biztosan kiérjünk 6:20-ra, az ajánlott 2 órával az indulás előtt. Mint kiderült fölöslegesen. A B2 terminálon aznap, ebben az időpontban nem sok mozgás volt. Simán ráértem volna 1 órával az indulás előtt odaérni. Némi kaja, kávé, becsekkolás, megkaptam a Los Angelesig érvényes boarding pass-t is.
 

Búcsúzkodás, pár csepp könny itt-ott. Ellenőrizték a kézi poggyászom, és én is átballagtam azon a kapun, amin eddig még sosem. A gép a 12-es kaputól indult, ott vártam 30-40 percet. Aztán elkezdődött. Beszállás előtt még 2x ellenőrizték a beszállókártyám. Elfoglaltam a helyem az Airbus 320 szárnyához közel. Ablak mellé kértem, ahogy azt az első alkalommal kell. Megvolt a kötelező köszöntés, és biztonsági tájékoztató, a gép közben alattomosan mocorogni kezdett. A kifutópálya labirintusában a repülő elérte a neki szánt felszállópályát. Egyszer csak felbúgott, vissza kettő, aztán uccu neki. Húúú, az a gyorsulás. Mosolyogtam. Elérte a kellő sebességet, majd elemelkedett a földtől. Ezt igazán csak az árnyékokon lehetett látni. Közben lőttem néhány fotót Budapestről. Nagyon jó volt látni felülről. Autópályák, Duna, Margit-sziget, hidak, a város struktúrája. Mindegyikre egyenként rá lehetett csodálkozni, és órákat lehetett volna tanulmányozni. Sajnos a gép ennél gyorsabban ment. A felül kinyíló kis kijelzőkön folyamatosan mutogatták a repülési adatokat és, hogy merre járunk. Néhányat feljegyeztem. Itt találjátok a táblázatot, és egy grafikont is:
Az elején hosszan emelkedtünk (kb 30-40 perc) míg végül elértük a 11 582 m-es repülési magasságot. Innen már nem láttam a települések mintázatát, csak a hatalmas vattacukrot. Nah, az valami meseszép. Legalább 1 órát azt bámultam. Jó időzítéssel hozták a kaját. Magos kenyér, csirkehúsos szalámival + víz, és kv. Finom volt, és friss. A nagy nézelődés közben elértük azt a pontot, amikor ráfordult a gép a Heathrow reptérre.

Londonban természetesen esett az eső. A landolás nem volt a legsimább, a taps is elmaradt. Pedig annyira vártam. A gép begurult a helyére, lassan a hajtóművek is leálltak. Kifelé menet volt némi para. Heathrow hatalmas. Szerencsére nagyon érthetően színjelekkel, sok-sok tájékoztató táblával vezetik a népet. Én a nemzetközi csatlakozó járatok felé vettem az irányát, amit lila szín jelölt. Csekkolták a beszállókártyámat, ráírták a kapu számát, ahonnan indul a gép Los Angeles felé, majd elnavigáltak a kézipoggyász-ellenőrző kapukig. Volt némi sorban állás, de elég simán ment minden. Itt már sokkal komolyabb ellenőrzés folyik, mint Ferihegyen. Lesétáltam az alsó szintre. NEM VOLT INGYEN WIFI. Mindegyik fizetős. Irgum-burgum! Hazatelefonáltam, hogy egyben vagyok. Lifttel értem el az A10-es kapu szintjéig. Jobban mondva, csak azt hittem, hogy 'kapu', ugyanis nem egy volt, hanem 5. A10a, A10b, A10c, A10d, A10e. Az enyém Az A10e-ről indult. Folyt. Köv.

2 megjegyzés:

  1. Na csákány Matyi!
    A Google Earthös hivatkozást ne feledd a lakóhelyedről.Egy kicsit rád tudjunk figyelni......
    Merkék

    VálaszTörlés