Fastrip benzinkút Mojave-ban
Lancaster, és az említett benzinkút között Keletre egy hatalmas szélpark terült el. Csak ismételni tudom magam: ekkorát még életemben nem láttam. (A képekben az érdekesség, hogy már az iPhone-nal fotóztam, így mindegyikben rögzített a pontos helyszín. Ezt a Picasa webalbumban lehet böngészni. Hatalmas fícsör az image tagging, nagyon tetszik.)
Folytatva az utunkat, Dean arról mesélt, hogy ez a hatalmas völgy, amiben éppen kocsikázunk adja Kalifornia mezőgazdasági termelésének nagyon nagy részét. Láttunk szélesen elterülő földeket, amiken kitudja hányféle növényt termesztettek, sok-sok gyümölcsfa telepet. Érdekes volt pl a narancs fa. Otthon ugye ilyesmi csak a politikában van.
Végre megérkeztünk a Poso-kern reptérre, ahol a drag versenyt rendezték. Ez a szombati verseny egy kisebb eseménynek számított. Kevés versenyzővel, és öreg kocsikkal. Az újabbak sokkal gyorsabbak, ezzel egyenes arányosságban a nézőszám is nagyobb. Nekem azért ez is nagy élmény volt. Főleg mert ilyen kocsikat otthon nem igen látni. Először a parkolót jártuk be, ahol az "istállók", kamionok, versenyautók, trélerek voltak. Hivalkodóbbnál hivalkodóbb szépségekkel, és rusnyaságokkal egyaránt találkoztunk szép számmal. Voltak a hosszú, csővázas autók, és voltak az inkább utcai kocsikhoz hasonló kasznival beborítottak. Ezek a borítások csak dísznek voltak az autókon, semmi jelentőségük nem volt (max egy kevés az aerodinamikában.) A lámpák, és hűtőrácsok mind csak festettek.
A versenyautókat mindenfelé kis quadokkal, vagy a golfpályákon használt kisautókkal vontatták jobbra-balra. Vicces, ahogy ez a sok kis kocsi bolyong mindenfelé.
Benéztünk a versenyre, de még csak a kisebb teljesítményű autók nyomultak, úgyhogy visszamentünk kajálni. Nyomattam egy reggeli burrito-t. Bacon, hagyma, tojásrántotta. Ezek voltak benne. Hozzá csili szósz. Szabad időnkben tovább nézelődtünk a parkolóban. A profibb csapatoknál lenyűgözőek a trélerek, és a benne lévő felszerelés.
A nézelődés után a start vonalhoz mentünk, hogy láthassuk a gumifüstöltetéseket. Ezekre azért volt szükség, hogy kissé megolvadjon a felületük, és jobban tapadjanak az aszfalthoz. Megismerkedtem Dave-vel, aki maga is versenyzett. Ő sokat mesélt. A kisebb gépek 600, de a nagyobbak 6000 lóerősek is lehetnek. A 400 méteres szakaszon a gyorsabb járgányok akár 270-300 m/h-ra is felgyorsulhatnak (482 km/h).
A verseny maga, nem olyan izgalmas, főleg, ha nem vagy tisztában vele, hogy ki kicsoda. Egymás után indulnak a versenyzők. Másodpercek alatt végigérnek a pályán, és ennyi. Ezt látod 200x. Videóztam is bőven. HD-ben!
Elnéztünk arra az útszakaszra, ahol felsorakoznak a kocsik. Itt aztán sorban jöttek a különös kocsiköltemények. Mind egyedi gyártású.
Nézelődtünk a bazársoron, bementünk, hogy megnézzük a legerősebb gépeket. Ezeket tényleg, mintha ágyúból lőtték volna ki.
Fél 4 felé indultunk vissza Bakersfield belvárosába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése